Sárbogárd állomás a Bp. Déli pu - Pécs (40-es) vasútvonal középállomása. Az állomástól kezdődik a Sárbogárd - Rétszilas - Bátaszék( 46-os), valamint a Sárbogárd - Székesfehérvár (45-ös) vasútvonal, amelyekre vonatindító állomás. Az állomás feladata, szerepe a helyi, a körzeti és távolsági személy és árufuvarozási igények kielégítése valamint az átmenő személy és áruforgalom lebonyolítása, a menetrend szerinti közlekedés biztosítása, az utazóközönség kulturált utazási és várakozási körülményeinek megteremtése. Az állomás személyszállítás szempontjából jelentős forgalmat bonyolít le, az állomáson biztosított a személyvonati az InterCity és InterRégió csatlakozás. Árufuvarozási szempontból az állomás jelentős szerepet játszik a térségben jelentkező fuvaroztatói igények minél jobb kiszolgálásában, ami elsősorban mezőgazdasági termények fuvarozására épül. Sárbogárd állomáshoz felügyelet szempontjából hozzátartozik Rétszilas, Nagylók, Sárosd, Szabadegyháza és Aba-Sárkeresztúr állomás.

Felvételi épület
A felvételi épület a MÁV első háború utáni épülete, Kajdi Ferenc tervei szerint épült 1947-ben. Tömege, nyílászárói bauhaus stílusúak. A szépen osztott ablakok majdnem minden esetben összefüggő ablaksort képeznek.
Különösen szép az utca felőli homlokzaton lévő íves épületrész és ablakai. Az épület szakít a korábbi hagyományokkal, lapos, szétterülő épület, sok kisebb tömeg épül bonyolult rendszerben egymáshoz.

Kiszolgáló épületek
A raktárépület korábbi, tömege a jól ismert korai vasbeton-szerkezetű raktárépületekéhez hasonlít. Ez érthető, ez egy ideális, jól bevált elrendezés, de acélszerkezetű, és a szerkezetek elemek között van kifalazva, így vasbetont nem is használtak fel hozzá. (tm)

Állomás
Elágazó állomás, a 40 Budapest-Pécs vonalból Székesfehérvár felé ágazik ki mellékvonal. Az állomás villamosított.

http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=sarb

Földrajza

A város Fejér megye déli részén fekszik, Dunától mintegy 20 kilométer távolságban. Földtanilag a település löszös területre épült.

A várostól nyugatra folyik a Sárvíz, amellyel szinte párhuzamosan terül el a település magja (északi része Bogárd, a déli pedig Sárszentmiklós) észak-déli irányban. Azonban a városhoz további településrészek, volt falvak és majorságok is tartoznak, melyek közül a legnagyobb a déli irányban található Rétszilas. Jelentősek továbbá keleti irányban a Dunaújvárosi kistérségbe tartozó Kislók, nyugatra pedig Hatvanpuszta, Örspuszta és Pusztaegres. Az északnyugati része Alsótöbörzsök. A Bogárdi rész északnyugati csücskétől hosszan terül el, és Nagyhörcsökre lehet elmenni.

Közlekedés

Sárbogárd fontos vasúti csomópont. A Budapest–Dombóvár–Pécs fő vasútvonalhoz Székesfehérvár felé, illetve Rétszilason Szekszárd–Bátaszék–Baja irányába van fővonali leágazás a településen. Rétszilast egy másik vasútvonal Dunaújvárossal és Pusztaszabolccsal köti össze. Sárbogárdot Budapesttel, Péccsel, Kaposvárral, Zágrábbal köti össze InterCity, Bajával és Szekszárddal InterPici járat, gyorsvonatok a Dél-Dunántúl fontosabb városaiba és Budapestre szállítják az utasokat. Néhány elővárosi és helyközi személyvonat is közlekedik az előbbi négy vasútvonalon.

A város főútja a 63-as másodrendű főút, amely Székesfehérvárt Szekszárddal köti össze. Továbbá jelentős az erre becsatlakozó Nagyvenyim–Dunaújváros irányába épült mellékút is, de további mellékutak kötik össze a települést a környező településekkel. Sárbogárd helyközi autóbusz-közlekedése biztosítja a város elérhetőségét a környező megyei jogú városokból, Győrből és a szomszédos településekről. A városban helyi járat üzemel. A Pusztaegres, Mezőszilas felé vezető mellékút is itt kezdődik, sőt még a 61-estől a 63-as főútig tart a Sárbogárdnál az Alap-Sárbogárd mellékút. Nagyhörcsökre is, és Mezőfalvára is vezet mellékút. A Mezőfalvára vezető Kislókon is átmegy.

Története

A város mai központjának, Bogárdnak az első említése 1323-ból való, földesura Bogárdi István besenyő nemes volt. Még a 14. században jelent meg egy másik (szintén besenyő) település, Tinód is, amely mára Sárbogárd része lett.

A törökök már igen hamar megjelentek a területen. Itt vonult Mohamed pasa 1526-os, 1528-os és 1541-es hadjárata, amelyeken túl további portyázások is jellemezték a területet, így az itt élők nagy része vagy egyszerűen nyugatra távozott, vagy a Sárvíz mocsaras vidékén keresett menedéket magának. A terület felszabadítása az 1684-es Lotharingiai Károly által vezetett hadművelettel indult, 1686-ban már ténylegesen magyar felügyelet alatt állt.

A sárbogárdi települések újranépesedése a 17. században magától ment végbe: egyrészt a Duna mentén érkező délszlávok, másrészt a nyugatról és mocsarakból visszatértek népesítették be a korábbi falvakat, ahol a kereskedelem beindultával – mivel Sárbogárd a Buda–Fehérvár–Pécs és az Enying–Dunaföldvár utak kereszteződése itt volt – sokat javult az életszínvonal a nagyrészt kisnemesi, egymásra utalt településrészeken.

A 19. században már Sárbogárdként ismeretes a mai település, miután Tinód és Bogárd egyesült. Az ekkori település a környék egyéb lakott területeivel ellentétben tényleges faluként működött, így sokan költöztek ide a környező majorságokról. 1855-ben már mezővárosi rangot is kapott Sárbogárd, 1872-ben nagyközség, 1879-ben járási székhely lett.

A mezőváros vasúthálózathoz való csatlakozása 1883-ban történt, amikor is egyszerre két vonal épült Sárbogárdon: egyrészt a Budapest – Pécs Vasúttársaság rekordidő alatt elkészült fővonala, másrészt a Rétszilas–Szekszárd Helyi Érdekű Vasút a MÁV kezelésében. Később ezekhez csatlakozott a Sárbogárd–Székesfehérvár fővonal is. Így regionális központi jellege folyton nőtt, a 20. század elején az ipar – elsősorban a környék jó mezőgazdasági terményeire épült élelmiszeripar – is megjelent a városban.

Sárbogárd a II. világháború során, 1944. december 1. és 1945. március 24. között a frontvonalon feküdt, ami súlyos pusztításokat okozott a településnek. Ám a háború lezárultával komoly fejlődés várt Sárbogárdra.

1951-ben – a trianoni békeszerződés szabályait mellőzve – új vasútvonal (Rétszilas–Sztálinváros) épült a városban. Az 1960-as években pedig az ipar is ugrásszerűen gyarapodott, élelmiszer- és feldolgozó ipari vállalatok, valamint a VIDEOTON jelent meg a településen. Az 1969. július 1-jén Sárszentmiklóssal egyesült település 1970-ben kapott nagyközségi rangot, 1986. január 1-jétől pedig város.

Gazdaság

A város lakosságának nagy része a mezőgazdaságból él. A környező kiváló minőségű földeken gabona-, kukorica-, cukorrépa- és napraforgó termesztés folyik, de jellemző a sertéstenyésztés is. A mezőgazdasági terményekre kiterjedt feldolgozóipar épül. Legnagyobb ipari létesítménye a VIDEOTON(Már nem működik) sárbogárdi üzemegysége.

A szolgáltatási és kereskedelmi szektor kiterjedt (főleg a szállítmányozás terén), de elmarad a megye egyéb városaiban megszokott átlagtól.

Kultúra

A településen 4 óvoda, 4 általános iskola, illetve a Petőfi Sándor Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola működik.

A városi művelődési házban  (József Attila Művelődési Ház) http://muvhaz.bogard.hu tanfolyamok (jóga, KRESZ, angol, néptánc, modern tánc stb.), klubok (nyugdíjas, természetjáró, életmód) amatőr művészeti közösségek (Városi Vegyeskar, Városi Fúvószenekar http://fuvosok.bogard.hu, Petőfi Irodalmi Színpad http://muvhaz.bogard.hu/petfi-irodalmi-szinpad.html) működnek.

A könyvtári ellátást a Madarász József Városi Könyvtár biztosítja. Gyakran rendeznek kiállításokat, irodalmi előadásokat, találkozókat.

A város több település összevonásával jött létre, ezért máig megőrizte több központúságát. Ebből adódóan a két legnagyobb hozzácsatolt településrészen (Sárszentmiklós és Töbörzsök) külön klubkönyvtárak szolgálják a közművelődést.

Sárbogárdi Napok néven évente rendeznek kulturális fesztivált a városban. Saját nyomdája és rendszeres lapja is van, a Bogárd és Vidéke. Helyi televízió: Bogárdi TV.